Természet..

Szilveszter napján , szebb jövőt és szebb évet kívántam magamnak és a kedves barátaimnak, mint az előző volt. Nem tudom figyeltétek e, de még egy pozitív bejegyzést sem sikerült összehoznom. De muszáj kiadnom magamból. Nem bírom tovább tartogatni az érzéseimet.

Édes apám holnap elhagyja a kórház falait. Nagyon várlak haza apa.. Ennek borzasztóan örülök. Mégis van bennem rettegés és félelem. A történtek súlya okozza tán? Vagy a túlzott kimerültség? De hát még csak hét eleje van, bírni kell, hajtani kell. Apáért, a csapatért, magamért.

Olykor jól esne kimenekülni a világból. Mindenki életéből. Elbújni és vissza sem nézni soha többé.. Csak nyári éjszakán feküdni egy stégen, lábat lógatni a kellemes vizű folyóba, hallgatni a bogarakat és bámulni a csillagokat.. A végtelenségig bámulni.. Egy pár perces zápor is elkaphat nem bánom, csak a nyugalmam akarom.. Az eső cseppek kopognak testemen, s érzem, hogy folyik végig az arcomon. De meg sem mozdulok.Felbecsülhetetlen percek - órák kerültek a birtokomba. Vissza sem akarok menni többé.. Nem kell a sablon, nem kellenek az unalmas hétköznapok.. Nem kellenek az aggasztó gondolatok és a csalódások. A világtól elzárva, és mégis annyira benne, annyira a közepén, a vér keringésében. Mikor könnyeit hullatja eső formájában, és ragyog ránk gyönyörű mosolya a fényes napsugarakban. Ahogy összeszakad, megtörik, ahogy elege lesz mindenből év milliókig nyel és tűr.. és egyszer csak kirobban.. Aprócska semmiség az amit mi érzékelünk a természetből. Hatalmunk alatt akarjuk tartani és irányítani. Mint minden mást a hétköznapokban, a munkánk és életünk során.. Egy hatalmas érző lélek az élő példa az emberek fájdalmára. Hatalom és irányítás.. Ezt tanuljuk ki, ezt csépeli belénk a média.. Lassan már ezt oktatják az iskolákban is. Eltörpül mellette az érzelem, a szerelem, szeretet, vágyakozás. Amit a természet oly tisztán és őszintén mutat, érzékeltet...

Én csak érezni szeretnék..

...

A napjaim két részre lettek osztva. A látogatási időre, és minden másra. Nem értem. Egyszerűen nem bírom felfogni miért kellett ennek történnie. Már most rettenetesen hiányzik. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz komolyabb.. És hetek múlva haza engedik. Anya mellette van. Én is szeretnék ott lenni, de tudom ez lehetetlen. Nekem suliba kell járnom, tanulnom kell és a minden napjaimat élni. Úgy szeretném tudni, hogy mi van vele.. Minden egyes másodpercben ő van az eszemben.. Ki kell tartanod! Erősnek kell lenned! Nem teheted ezt meg velünk, nem hagyhatsz itt minket! Még nem!! Szeretlek Apa!!!

Angyal

Egy angyal. Ez sok más gondolat mellet kavarog a fejemben. Téveszme, hogy az emberek angyalok. Az emberek meg sem tudják közelíteni az angyalok jóságát. Az emberekre vigyáznak. Figyelik őket, nap, mint nap. Tudom, hogy te ember voltál, most mégis angyal vagy. Az én angyalom. Te vigyázol rám, te óvsz engem. S én mégis csalódást okozom, könnyeket csalok a szemedbe. Hiszen ember vagyok. Olykor nem gondolok erre. S azt hiszem az egész világ ellenem, van. De rá kell jönnöm, hogy én vagyok a világ ellen. Ez a felismerés fájdalmas, de korántsem akkora fájdalom, mint amikor téged veszítettelek el. Esténként megsiratlak. De ezzel nem lesz jobb. Tudom, hogy velem vagy. Hisz angyalom vagy. Mégis oly távol érezlek magamtól. Példamutatóan kéne élnem, vagy ha nem is példamutatóan, de a javítható hibákat kiküszöbölve. Erre tanítottál. Én csak ember vagyok. És érzem, nem leszek angyallá. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy te mellettem leszel akkor is, ha bármilyen szörnyűséget is elkövetnék. A létem egy része ugyanis elveszett mikor elmentél. S ez teljes sosem lesz már, mert a létem része benned van. Más nélküled élni. Hiányzik a napomból a látogatás, foglalkozás, átnevetett éjszakák, vagy éppen veszekedések. Nincs reggel sem éjszaka anélkül, hogy ne lennél a gondolataimban. Te.. aki angyal vagy. S vigyázol rám amíg élek. Te.. Aki nagymama, anya, testvér és barát voltál számomra. Bárki igyekszik, ezt senki nem pótolja. Senki nem tudja. És most angyalként vigyázol hiszen létem benned van.
Te aki.. angyal vagy.
Te aki.. a nagymamám voltál.

Szürke Hétköznap part.2

Sokszor eszembe jut az átlagos közhely és mocsok közt, hogy mi lenne ha..

Minden egyes boldog perced, egy 10perces fájdalom követne.

Ha minden álmod, vágyad egy pillanat alatt szertefoszlana.

Mi lenne, ha nem tudnád elmondani Neki, hogy számodra csak Ő van.

Mi lenne, ha nem beszélhetnél Velük többet, akik számodra bizalmat és nyugalmat adnak.

Mi lenne ha a siker és karrier mellett elfelejtenéd azt, ami a legfontosabb.

Elfelejtenél érezni.

Na ez is egy nyálas,depis bejegyzés lett, de valójában több annál. Számomra több. Nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Nem akarom ezt átérezni. Nem akarok soha többé ürességet. Nem akarok többé elveszíteni senkit. Csak egy spontán, boldog, érzésekkel teli kiegyensúlyozott jövőt. Élvezni az élet apró örömeit.

Mivel újra single vagyok, egy két útmutató :

Ha egy férfi vacsorázni hív, és nagy nehezen belemegyek, de a férfi a fő fogás után nem kérdezi meg, hogy kérek e desszertet és egyből a számlát kéri, az a legsúlyosabb esetnek számít. A férfi eme tette ugyanis bizonyítéka szűklátókörűségének, figyelmetlenségének,egoizmusának és smucigságának. Ebbe a kategóriába tartozik az is, ha a férfi az első randin anyagi kérdéseket feszeget. Ezzel pragmatikus és profán területre vezényli a beszélgetést, és megöl minden meghitt felhangot. Ha nem kísér haza. Ha nem elég kifinomult, nem fogalmaz elég árnyaltan. Ha kilátszik a zoknija, és nem passzol az öltözékéhez. Ha a volt kapcsolatát ecsetelgeti. Undorító,ha egy romantikus pillanatban a férfi bejelenti, hogy éhes, álmos esetleg pisilnie kell. Az sem nyerő ha beszélgetés közben ásítani mer. Még súlyosabb vétség ha ásít, és kezét nem teszi a szája elé. Ha finomkodó. Bár ha túl aberrált az is baj. Ha a férfi közhelyekben beszél, pl: Úgy jöttél az életembe, mint derült égből villám csapás. Ezzel aztán minden esélyét elszúrta az ellenkező nem. Ha a férfinak koszos a körme, vagy leeszi magát. Ha kilóg az orr szőre. Ha a férfi az első csók után a lakásába akar felvinni, valami gyenge ürüggyel.Ha nincs ötlete az esti programhoz, de váratlanul érkezik. Ha képtelen a küzdelemre egy nőért.

Valójában elég egyetlen rossz mondat. A helyzet tehát nem egyszerű.

Szürke Hétköznap Part.1

Ismét suliban.. Átmeneti elmezavar nem meglepő, egy ilyen hétvége után.. A vasárnapom semmit tevéssel telt. Tanulhattam volna,de nem volt kedvem. Miután túlestem egy rettentő unalmas családi ebéden, alig vártam, hogy gép közelbe kerülhessek.. Sms-eztem egy bizonyos személlyel, ő mondta, hogy majd msn-en folytatjuk.. Na hát nem lett belőle semmi. Mind1. Megismertem viszont egy kedves aranyos srácot.. Akinek a blogja megtalálható az oldalamon. Olvassátok, jókat ír. Beszélgettem még számomra kedves emberekkel. Beleuntam. Olvastam, beleuntam,írogattam,beleuntam. Most pedig infón ülök és az ébren maradásért küszködöm. Semmi kedvem itt lenni. Igazából semmihez nincs kedvem. Várom, hogy haza érjek és beszélhessek valakivel. Bár nem hiszem, hogy fogunk valaha aktív beszélgetést folytatni.. Talán már túl vagyok rajta. Már csak a sulin legyek túl, és akkor jó lesz. Nem tudok semmi konkrétumot írni.. Majd este, vagy akkor sem

Szép napot mindenkinek.

Egy Kevés Kedvetlenség

Hirtelen elegem lett mindenből az összes emberből a tétlen életemből.. Úgy érezem hogy valami húz le a mélybe és semmi sincs ami megállítana.. Mintha egy zsúfolt terem közepén állnék torkom szakadtából ordítva és még csak fel sem néz senki.. Kész röhej ez a világ..

48 Óra Kavarodás..

Vita a szülőkkel.. Átlagos rutinnal kezelni nem mindig egyszerű.. Főleg, ha az ember nem alszik 26órája.. Elérve célomat elindultam otthonról sejtettem, hogy nem lesz minden oké.. Influenzával és arcüreg gyulladással lázasan és fáradtan. Végre barátok között, remek fogadtatás kedves ismerős arcok. Kis lelkiismeret furdalással ugyan de beindult a buli. Gyógyszerre alkoholt inni nem egy szerencsés dolog, mint kiderült. Ugyanis hatalmas film szakadás. A jó buliból rém álom. Külső szemmel figyeltem az eseményeket. a Képek homályosan összefolytak szemeimben. A barátaim boldogsága, jókedve és kötetlensége jó érzéssel töltött el. Féltékenység és szomorúság is egyaránt helyet kapott ez a megnyugtató kellemes érzés mellé. Sok gondolat kavargott a fejemben, egyik sem tisztán kivehető. Üres poharak tömkelegét láttam magam előtt. Aztán még egy kör. -Köszönöm már nem kérek. Nem bírom.. - Nem tudom a történteket idő rendbe rakni. Egy srác bekörnyékezett. -Bocs van barátom. - És már tovább is ment. Az alkohol hatására nyilván. - Kimenjünk sétálni?-szólt egy ismerős hang. -Igen.. az jó lenne.. -Sétálunk kabát nélkül pólóban a mínusz fokokban. Nem érdekelt. Nem érdekelt hol vagyok,s miért.. Beszélgettünk a szintén kissé illuminált állapotban lévő barátommal, csak úgy dőlt belőlem minden. Akarva akaratlanul meséltem neki problémáimat. Feszült figyelemmel hallgatott megértően nézett.. Össze bújtunk nagyon fáztunk. Érdeklődött és ez jól esett. Aztán film szakadás. Arra eszmélek fel, hogy megcsókolt,vagy én őt nem is tudom.... Próbáltam elengedni, de talán nem is akartam. Csak azt hajtogattam, nekem van barátom. Kedvesen megsimogattam az arcát, majd vissza mentünk a többiekhez. Értetlenül állva nevettem a kevésbé humoros poénokon. Nem értettem, hogyan történhetett meg. Én nem ez vagyok.. Vagy mégis? a következő kép már csak az, hogy a buszon ülök.. Haza érve a józanodás időszaka jött. Majd mély álomba zuhantam. Ma súlyos fejfájással ébredtem. Rohanás,öltözés,gyors fog mosás, és nyomás az edzésre. 2óra Ugra bugra után végre itthon. Fáradtan és másnaposan. A gondolataimban csak egy dolog jár: Ez hogy történhetett?

Vége van..

És amikor már úgy érzem nem is ismerem őt. Amikor bármit tesz zavar. Zavar, ha azt mondja szeretlek, zavar, ha azt mondja hiányzol. Mert nem hiszek neki. Persze magamat hibáztatom,hogy már nem érzem ugyanazt. Próbálok tenni ellene. Próbálom elhitetni magammal, hogy szeretem, hogy majd jobb lesz, és a szerelmünk túlvészel mindent. De miközben ezt teszem egyre jobban távolodik tőlem. Pedig én nem akartam. Nem akartam, hogy elmúljon ez az érzés, amire olyan nagyon vártam. Amikor végre megtaláltam benne a boldogságom. Nélküle olyan, mintha üres lennék belül. Közben jól esik. Örülök, hogy kiadom végre az érzéseimet nem csak tűröm azt, amit ő teljesen természetesnek tart. Megaláz anélkül, hogy ő észrevette volna. Kirekeszt az életéből megszokottnak álcázott ürügyekkel. És én még mindig csak tűrök,mert az érzéseim irányítanak. Aztán egy reggel felkeltem, és elkezdtem nyitott szemmel járni. Az egyszerű hétköznapi dolgoknál kezdődött. Zavart ahogy beszél, zavart,hogy levegőnek néz a barátai előtt, zavart, hogy úgy viselkedett mintha a játékszere volnék. És kezdődtek a viták, melyekben a hibás természetesen csakis én voltam. Egy újabb nap, egy újabb csalódás... Mégsem tudok vele szakítani. Félek, hogy elvesztem. Félek, hogy egyedül maradok, félek a hiánytól. Félek attól, hogy ez az érzés, amit ő adott, ez a kötődés, meghittség, alázat (ami mellesleg már rég nincs) nem lesz többet, és megint annyi átsírt éjszakám lesz.

Ahogy rá gondolok, már nem dobban meg a szívem, ami csak egyet jelent..

Vége van..

Talán Egyszerübb

Amikor úgy érzed, hogy szét hasad a fejed, mert csak tömnek a sok hülyeséggel és nem mondhatod el a véleményed. Nincs kinek elmondanod. Hiszen mindenki csak a saját világában él, senkit nem érdekel mi van veled, olyankor talán jól jön egy blog. Lehet,hogy egyszerűbb.

Egy nagyon jó barátom adta az ötletet. Ha éppen nincs is lehetőségünk beszélni, mindig tudjunk egymás érzéseiről, és ez jó, hogy mások is olvashatják és tudhatnak a gondolataimról, még izgalmasabbá és érdekesebbé teszi a helyzetet..