Hosszú utakon, amikor már az agy fáradt a beszélgetéshez, olvasáshoz, alváshoz viszont túl felajzott, a csendes mélázgatás sokáig fenntarthatja az elmelebegtető állapotot. - Én erre vártam. Érzelmeim határtalan erővel bombáznak szét minden ésszerűnek, és átgondoltnak tűnő gondolatfoszlányt. Befolyásoló tényező lehet a mostanában megélt meghitt magányosságom.
Ha sokáig hallgatod a zajt, a hirtelen csend beköszönése válik fülsiketítővé.
Egy pillanatra. Aztán igen hamar és könnyedén az lesz a természetes állapotod. Sokkal nehezebb a zúgásba térni vissza .- Csakis így tudnám jellemezni, azt amit jelenleg érzek. Ha egy egész örökkévalóságnak tűnő időn keresztül magányos vagy, egyedül érzed magad, de mégis titkolod, és saját magaddal is elhiteted, hogy jól vagy minden rendben. Éled a megszokott kis életed, kikapcsolódsz, de még sem vagy jól. Zaj Kedves emberek vesznek körül, az alkoholmámor kezd rabságába ejteni. Egy röpke pillanat, egy hirtelen felismerés. Akkor és ott két ember közt. - Számomra idegen euforikus állapot kerített hatalmába
Ott áll a férfi meg a nő, két ember, a maga megújult világában, ezernyi fantasztikus gondolatával, vágyával, lopva vetett pillantásával, és történik valami. Valami igazán vérfagyasztó és lélegzetállító egyben, először. És mintha életre kelnének, de aztán rövidesen lebénulnak újra. Egy érintés. Egy csók. Elérhető, és mégis elérhetetlen, de hát miért? Vagy inkább: miért nem?
Félelmetes felismerés, lelki azonosság, vágyódás, akarat, vonzalom. Tökéletes összhang. Minden.
Néha úgy érzem, nem tudom eléggé megbecsülni a jelen pillanatot. Hogy az örökké tartson
