CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2009. szeptember 13., vasárnap

Érzelmek.. drog nélkül, tisztán. Mint mindig.

Érzelmek.. drog nélkül, tisztán. Mint mindig.
Érzem. Végre elkezdődött. Ha idegi nyomorúságban is, de végre sikerül.
Érzem. Van valami ami még hiányzik, de kezdek megnyílni.
Eddig is sok mindent elmondtam, de most kezdenek megismerni.
Próbálok ésszerűen gondolkodni.
Hová tartozunk? Egy helyre? –Igen.
Mindig is tudtam, hogy én hová szeretnék tartozni, akármi legyen.
Nem tudom, hogy Ő ott fent mit szán nekem. Milyen sorsot.
Amíg tudom kontrollálni, addig megteszem. Annyi őrültséget csinálok.
Más társaságban, másfajta viselkedés. Megfelelni vágyás. Nem értem ezt. Komolyan erre lenne szükség? Akkor inkább kiszállok.
Össze vagyok zavarodva. Elszoktam már az érzelmektől, de valami előidézte.
Jó lenne megtudni mi volt az. Jobban tudnék reagálni. Megérteném a reakcióimat.
Egyszer pozitív, másszor negatív. Szörnyen bosszantó.
„Mi ez a furcsa idegen illat?
Mi ez a gyilkos szándék,
Mi ez a furcsa idegen ösztön?
Veszélyes játék..”
Mennyire igazak ezek a sorok… furcsa.. Nem tudok rá jönni mi történik bennem.
Minden ami kell nekem, benne van ebben az érzésben ami ellepte a lelkem:
A rossz, a jó.
A kísértés, a csábítás.
A titok, az izgalom.
A félelem a játék
A szenvedély, a harag.
Mindaz amire szükségem van. Csak add nekem..
Bűnös vagyok. Tudod. Nem kell, hogy elmondják. Nekem ez a szabad írás!
Minden ellened szól. Még az én apró helyre menekült lelkem is tudja
. Hiába. Nem akarsz nem létezni. Az ördög most mind rákapott legyengült lelkemre. Szenvedni akarsz?
Tedd. Legalább nevetnek egy jót.
Az emberektől más nem telik. Nem értetted soha.
Szabad írás. Igen!
Hiába magyarázom, hogy nem kell, ha nem jött volna semmi sem rázza fel elavult érzéseimet, magába roskadt szívemet. Hónapokon át elhitettem magammal, hogy ez a normális emberi lét.
Szörnyű visszagondolni mennyire szenvedhetett a lelkem.
Sokkal rosszabb.
Félelmetes.
Mintha a világtól egészen távol álltam volna, és a fejem felett lévő pusztulás a szélben felemészt.
Talán nem is baj, hogy most sem vagyok boldog.
Érzek!

2009. május 24., vasárnap

Kapcsolatok..

Az érzéseink árulók.. becsapnak.. és egyedül maradsz.. A legbosszantóbb az egészben az, hogy néha az egész ok-okozat nélkül történik. Azt gondolnánk, ahogy az ember egyre idősebb lesz, annál jobban tudatosul benne hogyan kezelje a magányt. Persze az is lehet, hogy túl elfogult vagyok... Nincs is annál jobb érzés, ha valaki rád talál. Egymásra találtok, és a felszabadultság, a magabiztosság, az érzelmek tömkelege zuhan rád. Megnyugvás.. Igen! - ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni. Szóval boldog párkapcsolat.. az emberek nagy részének az életben többször is megadatik. Vannak olyanok akiknek sosem. A boldog párkapcsolat alatt értem a szerelem érzés világát. Megdöbbentő milyen gyorsan tör ránk ez az érzés kavalkád. Persze egy kapcsolat sosem tökéletes viták nélkül. Az egészséges veszekedés teszi igazán önfeledté az együttlétet, a kölcsönös szimpátia egy idő után megköveteli. Párkapcsolat. Jó érzéssel tölt el erre gondolni. A vágyódás, a méltatlankodás, és a szomorúság kap helyet a gondolataimban a pozitív hangulat mellett. Vannak életre szóló kapcsolatok.. Vannak olyanok, melyek végetérnek, és vannak olyanok, amik elsem kezdődnek. Mikor két ember házasságot köt, kimondják a legfontosabb mondatot: "Míg a halál elnem választ.." A házasságok nagy része mégis válással végződik. Más párokat, csak a gyerekek kötik össze. Nem egészséges, de mégis jó érzés valaki mellett felébredni. Aki reggel is szépnek lát. Persze, ha márcsak egy idegen ember fekszik melletted,könnyen elvesztheti a varázsát. A kapcsolatok, melyek véget érnek, mindig nagy traumát okoznak a személynek. Van aki beismeri, van aki tagadja, de mindenkiben benne van. Egy embert elveszíteni akármilyen formában is a legnehezebb dolognak számít. És van olyan, mikor elsem kezdődik. Az én érték rendemben ez bizonyult a legnagyobb megpróbáltatásnak. Megismersz valakit. A kapcsolatotok felhőtlen, irigylésre méltó. Az érzelmek tombolnak, az eszed elveszted. És mikor elkezdődne közös életetek, mikor komolyabbá válna, a másik fél úgy dönt mégsem. Úgy dönt kilép. Egyedül hagy. Te pedig nem érted miért történt. Nem tudod mit rontottál el. Nem tudod mire számíts, de nem keres többet. Valamiért elijesztetted. Tehetetlenül állsz a történtek előtt. A szíved megfagy,és a tél szele süvít végig benned. Nem tudod ennyiben hagyni. Próbálod menteni a helyzetet, de nem reagál. Nem jelentkezik. Magányos vagy.. Nyomaszt.. Szúr... Meggyötör... Elkell felejtened.. Nem kötődhetsz hozzá. Megkell értened.Tovább kell lépned. Még akkor is, ha megalázott. Tűrni kell, túlélni kell. Sokszor kishalálként éled meg. Tudom. Minden egyes elnem kezdődő kapcsolat egy újabb kishalál, de a legfontosabb akkor is az emberi magatartás. Maga, a tartás. Nehéz. A világ egyik legnehezebb dolga, de tanulható. Hidd el, tapasztalatból mondom. És még egy tanács: Mosolyogj! Mert ha mosolyogsz, az emberek vissza mosolyognak. a legpozitívabb érzés ebben a helyzetben, ha valaki rád mosolyog. az egyetlen dolog ami felvidíthat.
Ez a pár sor minden olyan embernek szól, akik átélték, vagy éppen keresztül mennek ezeken a dolgokon, de legfőképp magamnak, hogy tudatosuljon : Mindig talpra lehet állni.
2009.május 13.