"Nem test vagyok, amelynek lelke van, hanem lélek, aminek van egy látható része, amit testnek hívnak. Ezekben a napokban, éppen fordítva, mint ahogy elképzeltem, sokkal inkább jelen volt ez a lélek. Nem mondott semmit, nem tett szemrehányást, nem is sajnált: csak figyelt.
Ma rájöttem, miért történt ez az egész: már jó ideje nem gondolok a szerelemre. Úgy tűnik, menekül előlem, mintha úgy érezné, hogy már nincs rá szükségem, mintha nem lenne szívesen látott vendég. De ha nem gondolok a szerelemre, semmi leszek.
Írnom kell a szerelemről. Gondolnom kell rá, gondolnom, írnom, és írnom a szerelemről- különben a lelkem nem bírja tovább."

Paulo Coelho

Ezért nem csinálhatom ezt tovább. Ezért nem mehetek bele ebbe a játékba amit te kínálsz nekem. Fiatal vagyok, tavasz van, szerelemre, boldogságra, ÉLETRE van szükségem. Amit te ajánlasz, az csupa kétség, 'barátság bonyolult érzelmekkel'. Nem hiszem, hogy ezt tőled várom el, nem hiszem, hogy az élet ugyanabban a korszakában tartunk. Ahogy te mondtad, Te nem vagy túl öreg hozzám, csak én vagyok egy kicsit fiatal hozzád. Tényleg minden perc felemelően fantasztikus amit veled töltök. Olyan gyorsan eltelik, hogy észre sem veszem. Úgy gondolom, ez egy tavaszi, érzésekkel, vágyakkal, tervekkel teli fellángolás. Ami ugyan még nem múlt el, de egyre jobban tudatosul bennem, hogy nekem nem erre van szükségem. A személyed kezd az életem részévé válni, akár barát, akár szerető személyében, de tudod egy nőnek nem elég az, hogy odaadod magad, meg nem is. Egy nőnek teljes egészében birtokolnia kell a férfit-persze ezt átvitt értelemben. Küzdeni kell azért, amit elakarunk érni. Én nem akarom annyira, hogy küzdjek, benned nem ébredt fel a vadászösztön. Felesleges túlragozni. A lelkemnek másra van szüksége. Nem Te vagy kevés, hanem az amit kínálsz. A szerelem lételem, előbbre való, mint a munka, mint a tervek, mint az iskola. A szerelem mindenek felett áll. A szerelem ütősebb a tudománynál. A szerelem az élet, az életem.

Tavaszi bolondság

A kételyeket nem mindig tudjuk úgy kezelni, mint ahogy azt mások elvárják tőlünk. Az emberek alapvető túléléséhez hozzá tartozik, hogy valaki mellettünk legyen. Mégis a párkapcsolatok 'kezdenek kimenni a divatból'. Elég ellentmondásos ez a két dolog,bár éppen én is ebben a cipőben járok. Úgy tűnik a párkapcsolat túl bonyolult már ebben a rohanó közhelyekkel teli világban. Megelégszünk azzal, ha van egy jó éjszakánk? Nem érdekel minket ha a következő hétvégén már mással van? Ennyire nem számít már a monogámia? Meglepő, sőt akár úgy is fogalmazhatnék, hogy kiábrándíó. Ahogy éppen ezen tűnődöm egyre csak az jár a fejemben, hogy felhív-e még? Gondol-e rám? Számíthatnék-e rá, ha bármi történne? Nem tudom.. Hiszen ez nem párkapcsolat nincs különösebb közünk egymáshoz, csak jól érezzük magunkat/egymást, ha éppen úgy tartja kedvünk. Nem tudom, hogy kell-e ez nekem. Olyan szívesen lennék vele, szívesen felhívnám és elmondanám neki, hogy épp ő járt a fejemben, de nem teszem, mert nem tudom, hogy ezzel betolakodnék-e az intim szférájába. Nem is igazán ismerem őt . Furcsa, átjön a hétvégére úgy viselkedünk egymással, úgy szórakozunk, mintha évek óta együtt lennénk pedig igazából egyikünk sem tud semmit a másikról. Olyankor úgy kellünk egymásnak, mint a levegő, pedig tényleg nem ismerem. Azt mondta imád velem lenni, jól érzi magát, ha mellette vagyok, és végre nincs egyedül... egyedül.. Mi az, hogy egyedül?! Én sokkal jobban egyedül érzem magam, úgy hogy velem is van meg nincs is, mintha egyedül lennék mielőtt felbukkant volna az életemben. Ez NEM szerelem. Inkább TÉNYLEG csak az alapvető szükségletek hiánya. (nem is emlékszem mikor csókolóztam utoljára így.. egyszerűen felemelő vele csókolózni) A mi kapcsolatunk biztosan nem lenne hétköznapi. Elképesztőek vagyunk mi együtt. Megáll az idő, de komolyan! Fantasztikus újra valakinek egy kicsit oda adni a szívem, de HIHETETLEN, hogy megint csak rinyálok.. :) Ki tudja lehet, hogy ő életem párja, ha meg nem, akkor megint lesz egy pár éberen töltött éjszakám, és véget nem érő nappalom, bár szerintem ezt a rizikófaktort mindenkinek vállalnia kell.