CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2008. június 30., hétfő

Kedvencek...

Quimby: Most múlik pontosan
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelenőt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl
Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

2008. június 16., hétfő

Élet cél?!

Miután moziztunk a csajokkal, és kiürítettem a pénztárcám haza felé vettem az irányt.
A buszon ülve azon tűnődtem, vajon mit is jelent az, hogy élet cél?
Egy hideg téli estén, magamat nagyon okosnak gondolva próbáltam ismerkedni egy húszas éveit taposó férfival. Nagyon komoly gondolatmenetnek tartottam. Azóta az akkor még ismeretlen, most már havernak nevezett férfi gyakran emlegeti, és jókat mosolygunk rajta.
Mit lehet élet célnak nevezni? Terveket? Vágyainkat? Álmainkat? Furcsa.. ahány ember annyi vélemény. Minden korszak az életben, egy újabb célt jelent. Melyik marad meg a valóság küszöbén belül? Hány cél, hány vágy, hány gondolat nyúlik át egy olyan általunk kreált világba ami talán örökre elérhetetlen. Csak akkor jövünk rá, mi volt a célunk amikor már túl késő? Elérjük egyáltalán? Miért nem elég a pillanatnak élni? Miért kell tervezni? Miért nem elégedünk meg azzal a relytéjjel, hogy vajon mi lesz holnap? Van aki így él. Így is boldog. Figyelemre méltó szerintem, mert ebben a világban, tervek és előre kigondolt dolgok, és az őket követő események nélkül képtelenség élni. A rohanó életmód újabb formája a tervezgetés? 15évesen valaki eltervezi, melyik egyetemre jár majd, mivel keresi a kenyerét, hogy akar élni az elkövetkezendő 20évben. Ez nem korai? Egy 15évesnek nem az lenne a dolga, hogy szórakozzon, kipróbáljon új dolgokat, élvezze az életet? Komoly dolgokat varrnak a nyakunkba, nehéz ezekkel együtt élni, kiábrándító a korai görcsölés. Terveinket megvalósítva, céljainkat elérve önfeledten boldogok lehetünk? Vagy jönnek az újabb elvárások, tervek, célok esetleg álmok és vágyak? Vége lesz ennek egyáltalán? Egész életünket ez tölti majd be? Akkor elégedettek lehetünk, ha már késő lesz? Ha már csak arra tudunk vissza emlékezni mit csináltunk életünk során? Megfelelő lesz számunkra? Vagy csalódástól könnyes szemekkel gondolunk majd vissza ezekre az időszakokra? Lehetséges, hogy elpazarolt órák, percek lesznek. Másként kéne élni. Kár, hogy erre nevelnek, ezt tanítják, ezek az elvárások. Minél tovább fejlődik a társadalom annál nehezebb lesz megtalálni a boldogságot?!