Miután moziztunk a csajokkal, és kiürítettem a pénztárcám haza felé vettem az irányt.
A buszon ülve azon tűnődtem, vajon mit is jelent az, hogy élet cél?
Egy hideg téli estén, magamat nagyon okosnak gondolva próbáltam ismerkedni egy húszas éveit taposó férfival. Nagyon komoly gondolatmenetnek tartottam. Azóta az akkor még ismeretlen, most már havernak nevezett férfi gyakran emlegeti, és jókat mosolygunk rajta.
Mit lehet élet célnak nevezni? Terveket? Vágyainkat? Álmainkat? Furcsa.. ahány ember annyi vélemény. Minden korszak az életben, egy újabb célt jelent. Melyik marad meg a valóság küszöbén belül? Hány cél, hány vágy, hány gondolat nyúlik át egy olyan általunk kreált világba ami talán örökre elérhetetlen. Csak akkor jövünk rá, mi volt a célunk amikor már túl késő? Elérjük egyáltalán? Miért nem elég a pillanatnak élni? Miért kell tervezni? Miért nem elégedünk meg azzal a relytéjjel, hogy vajon mi lesz holnap? Van aki így él. Így is boldog. Figyelemre méltó szerintem, mert ebben a világban, tervek és előre kigondolt dolgok, és az őket követő események nélkül képtelenség élni. A rohanó életmód újabb formája a tervezgetés? 15évesen valaki eltervezi, melyik egyetemre jár majd, mivel keresi a kenyerét, hogy akar élni az elkövetkezendő 20évben. Ez nem korai? Egy 15évesnek nem az lenne a dolga, hogy szórakozzon, kipróbáljon új dolgokat, élvezze az életet? Komoly dolgokat varrnak a nyakunkba, nehéz ezekkel együtt élni, kiábrándító a korai görcsölés. Terveinket megvalósítva, céljainkat elérve önfeledten boldogok lehetünk? Vagy jönnek az újabb elvárások, tervek, célok esetleg álmok és vágyak? Vége lesz ennek egyáltalán? Egész életünket ez tölti majd be? Akkor elégedettek lehetünk, ha már késő lesz? Ha már csak arra tudunk vissza emlékezni mit csináltunk életünk során? Megfelelő lesz számunkra? Vagy csalódástól könnyes szemekkel gondolunk majd vissza ezekre az időszakokra? Lehetséges, hogy elpazarolt órák, percek lesznek. Másként kéne élni. Kár, hogy erre nevelnek, ezt tanítják, ezek az elvárások. Minél tovább fejlődik a társadalom annál nehezebb lesz megtalálni a boldogságot?!
A buszon ülve azon tűnődtem, vajon mit is jelent az, hogy élet cél?
Egy hideg téli estén, magamat nagyon okosnak gondolva próbáltam ismerkedni egy húszas éveit taposó férfival. Nagyon komoly gondolatmenetnek tartottam. Azóta az akkor még ismeretlen, most már havernak nevezett férfi gyakran emlegeti, és jókat mosolygunk rajta.
Mit lehet élet célnak nevezni? Terveket? Vágyainkat? Álmainkat? Furcsa.. ahány ember annyi vélemény. Minden korszak az életben, egy újabb célt jelent. Melyik marad meg a valóság küszöbén belül? Hány cél, hány vágy, hány gondolat nyúlik át egy olyan általunk kreált világba ami talán örökre elérhetetlen. Csak akkor jövünk rá, mi volt a célunk amikor már túl késő? Elérjük egyáltalán? Miért nem elég a pillanatnak élni? Miért kell tervezni? Miért nem elégedünk meg azzal a relytéjjel, hogy vajon mi lesz holnap? Van aki így él. Így is boldog. Figyelemre méltó szerintem, mert ebben a világban, tervek és előre kigondolt dolgok, és az őket követő események nélkül képtelenség élni. A rohanó életmód újabb formája a tervezgetés? 15évesen valaki eltervezi, melyik egyetemre jár majd, mivel keresi a kenyerét, hogy akar élni az elkövetkezendő 20évben. Ez nem korai? Egy 15évesnek nem az lenne a dolga, hogy szórakozzon, kipróbáljon új dolgokat, élvezze az életet? Komoly dolgokat varrnak a nyakunkba, nehéz ezekkel együtt élni, kiábrándító a korai görcsölés. Terveinket megvalósítva, céljainkat elérve önfeledten boldogok lehetünk? Vagy jönnek az újabb elvárások, tervek, célok esetleg álmok és vágyak? Vége lesz ennek egyáltalán? Egész életünket ez tölti majd be? Akkor elégedettek lehetünk, ha már késő lesz? Ha már csak arra tudunk vissza emlékezni mit csináltunk életünk során? Megfelelő lesz számunkra? Vagy csalódástól könnyes szemekkel gondolunk majd vissza ezekre az időszakokra? Lehetséges, hogy elpazarolt órák, percek lesznek. Másként kéne élni. Kár, hogy erre nevelnek, ezt tanítják, ezek az elvárások. Minél tovább fejlődik a társadalom annál nehezebb lesz megtalálni a boldogságot?!
3 megjegyzés:
Életcél?? hülyeség élj a mának!
Szerintem Igenis szükségünk van Célokra, hogy mindíg egyre feljebb törjünk, hogy megtanuljunk versenyképessé válni ebben a világban. A célok és a tervek szerintem különböző dolgok. A célokat mindig úgy állítjuk fel,hogy Többé kelljen válnunk h elérjük őket, a tervek lehetnek olyan dolgok is amikhez nem szükséges változás. A célok lényege az,hogy egy magasabb szintre juss.Fejlődj.Ha ezek nem lennének nem ösztönözne semmi az előre haladásban.
Életcél...Szerintem egy nagyon hosszú folyamat ami idővel alakul ki.Kowy ha a mának élsz, idővel elfogynak a napok, vagy elfogy a napkohoz szükséges tápanyag!(=
Meg kell találni a mérleg két végére való egyforma súlyt.Hogy harmóniába álljon, Totálisan vízszintesen.Ezis lehet egy cél.. a harmónia megteremtése.
Nehéz dolog, de bármit teszel szívből teszed, azt hiszem sikerülni fog egyszer(=
Célok nagyon jók, azok kellenek, cél nélkül nincs a és b pont, ergo c és d pont sincs. Az elvárásoknak viszont nem sok értelmét látom, bár itt is létezik objektív és szubjektív megközelítés, meg az sem mindegy, hogy kinek az elvárásaniak próbálsz megfelelni. Az a legjobb, ha csak a saját elvárásodnak próbálsz megfelelni.;)
Viszont a kowy sem írt hülyeséget. A mának élni jó, sőt egyes kultúrák tagjai csak a mában élnek. Nem arról van szó, hogy csak azzal legyünk elfoglalva, hogy előttünk legyen a napi kaja, meg legyen aznapra elegendő pénzünk... egy kicsit azért előrébb kell tervezni, de nem évekkel. A múlt elmúlt, a jövő meg egyszerűen nem létezik.
Bocsi a hosszú monológért.
42:)
Megjegyzés küldése