Természet..

Szilveszter napján , szebb jövőt és szebb évet kívántam magamnak és a kedves barátaimnak, mint az előző volt. Nem tudom figyeltétek e, de még egy pozitív bejegyzést sem sikerült összehoznom. De muszáj kiadnom magamból. Nem bírom tovább tartogatni az érzéseimet.

Édes apám holnap elhagyja a kórház falait. Nagyon várlak haza apa.. Ennek borzasztóan örülök. Mégis van bennem rettegés és félelem. A történtek súlya okozza tán? Vagy a túlzott kimerültség? De hát még csak hét eleje van, bírni kell, hajtani kell. Apáért, a csapatért, magamért.

Olykor jól esne kimenekülni a világból. Mindenki életéből. Elbújni és vissza sem nézni soha többé.. Csak nyári éjszakán feküdni egy stégen, lábat lógatni a kellemes vizű folyóba, hallgatni a bogarakat és bámulni a csillagokat.. A végtelenségig bámulni.. Egy pár perces zápor is elkaphat nem bánom, csak a nyugalmam akarom.. Az eső cseppek kopognak testemen, s érzem, hogy folyik végig az arcomon. De meg sem mozdulok.Felbecsülhetetlen percek - órák kerültek a birtokomba. Vissza sem akarok menni többé.. Nem kell a sablon, nem kellenek az unalmas hétköznapok.. Nem kellenek az aggasztó gondolatok és a csalódások. A világtól elzárva, és mégis annyira benne, annyira a közepén, a vér keringésében. Mikor könnyeit hullatja eső formájában, és ragyog ránk gyönyörű mosolya a fényes napsugarakban. Ahogy összeszakad, megtörik, ahogy elege lesz mindenből év milliókig nyel és tűr.. és egyszer csak kirobban.. Aprócska semmiség az amit mi érzékelünk a természetből. Hatalmunk alatt akarjuk tartani és irányítani. Mint minden mást a hétköznapokban, a munkánk és életünk során.. Egy hatalmas érző lélek az élő példa az emberek fájdalmára. Hatalom és irányítás.. Ezt tanuljuk ki, ezt csépeli belénk a média.. Lassan már ezt oktatják az iskolákban is. Eltörpül mellette az érzelem, a szerelem, szeretet, vágyakozás. Amit a természet oly tisztán és őszintén mutat, érzékeltet...

Én csak érezni szeretnék..