48 Óra Kavarodás..

Vita a szülőkkel.. Átlagos rutinnal kezelni nem mindig egyszerű.. Főleg, ha az ember nem alszik 26órája.. Elérve célomat elindultam otthonról sejtettem, hogy nem lesz minden oké.. Influenzával és arcüreg gyulladással lázasan és fáradtan. Végre barátok között, remek fogadtatás kedves ismerős arcok. Kis lelkiismeret furdalással ugyan de beindult a buli. Gyógyszerre alkoholt inni nem egy szerencsés dolog, mint kiderült. Ugyanis hatalmas film szakadás. A jó buliból rém álom. Külső szemmel figyeltem az eseményeket. a Képek homályosan összefolytak szemeimben. A barátaim boldogsága, jókedve és kötetlensége jó érzéssel töltött el. Féltékenység és szomorúság is egyaránt helyet kapott ez a megnyugtató kellemes érzés mellé. Sok gondolat kavargott a fejemben, egyik sem tisztán kivehető. Üres poharak tömkelegét láttam magam előtt. Aztán még egy kör. -Köszönöm már nem kérek. Nem bírom.. - Nem tudom a történteket idő rendbe rakni. Egy srác bekörnyékezett. -Bocs van barátom. - És már tovább is ment. Az alkohol hatására nyilván. - Kimenjünk sétálni?-szólt egy ismerős hang. -Igen.. az jó lenne.. -Sétálunk kabát nélkül pólóban a mínusz fokokban. Nem érdekelt. Nem érdekelt hol vagyok,s miért.. Beszélgettünk a szintén kissé illuminált állapotban lévő barátommal, csak úgy dőlt belőlem minden. Akarva akaratlanul meséltem neki problémáimat. Feszült figyelemmel hallgatott megértően nézett.. Össze bújtunk nagyon fáztunk. Érdeklődött és ez jól esett. Aztán film szakadás. Arra eszmélek fel, hogy megcsókolt,vagy én őt nem is tudom.... Próbáltam elengedni, de talán nem is akartam. Csak azt hajtogattam, nekem van barátom. Kedvesen megsimogattam az arcát, majd vissza mentünk a többiekhez. Értetlenül állva nevettem a kevésbé humoros poénokon. Nem értettem, hogyan történhetett meg. Én nem ez vagyok.. Vagy mégis? a következő kép már csak az, hogy a buszon ülök.. Haza érve a józanodás időszaka jött. Majd mély álomba zuhantam. Ma súlyos fejfájással ébredtem. Rohanás,öltözés,gyors fog mosás, és nyomás az edzésre. 2óra Ugra bugra után végre itthon. Fáradtan és másnaposan. A gondolataimban csak egy dolog jár: Ez hogy történhetett?