...

A napjaim két részre lettek osztva. A látogatási időre, és minden másra. Nem értem. Egyszerűen nem bírom felfogni miért kellett ennek történnie. Már most rettenetesen hiányzik. Csak reménykedni tudok, hogy nem lesz komolyabb.. És hetek múlva haza engedik. Anya mellette van. Én is szeretnék ott lenni, de tudom ez lehetetlen. Nekem suliba kell járnom, tanulnom kell és a minden napjaimat élni. Úgy szeretném tudni, hogy mi van vele.. Minden egyes másodpercben ő van az eszemben.. Ki kell tartanod! Erősnek kell lenned! Nem teheted ezt meg velünk, nem hagyhatsz itt minket! Még nem!! Szeretlek Apa!!!